17. KÜLKAPCSOLATOK, KÜLPOLITIKA

17.1. Helyzetértékelés

A kilencvenes évek eleji külpolitikai vonalvezetés rontotta Magyarország viszonyát a térség többi államához. A kisebbségi kérdések középpontba állítása hosszabb távon is hibás lépésnek fog bizonyulni. Országunkat nem összekötötte környezetével, hanem ellene hangolta. Mindezt idônként arrogáns, kioktató stílusban tette. Nyoma sem volt jóindulatnak. Túl sok félreérthetô nyilatkozat, magyarázkodás, sunyiság hangzott el. /Ezekre nem mentség más országok esetleg hasonló fellépése./

A magyar vezetés nem mérte fel a környezô háborúk /Balkán, a volt déli szovjetköztársaságok/ tényleges európai veszélyességét és a tuzzel játszik. Ugyanígy nem mérte fel az Európai Közösséghez és a NATO-hoz való közeledés /csatlakozás/ árát. Ha mégis, akkor politikája e vonatkozásban tudatosan nemzetalárendelo. Az atlanti elittel való kiegyezés /behódolás/ nem teszi lehetôvé független külkapcsolatok kialakítását.

Összeségében a kilencvenes évek elsô felének magyar külpolitikája a pökhendiség és a szolgalelkuség szerencsétlen keveréke volt. Az évtized közepének vonalvezetése kiegyen-súlyozottabb, higgadtabb, de továbbra is alárendelodo, egyoldalú.

A magyarországi politikai-üzleti elitet elsôsorban az tagolja belülrôl, hogy német vagy amerikai orientációt képviselnek inkább - más törekvések szórványosak. Emögött a remélt pártpolitikai és gazdaságpolitikai támogatások rejlenek. A külkapcsolatokat nem a kölcsönös megértésre törekvés és a békevágy mozgatja, hanem az elit pozícióharca. Ez számunkra elfogadhatatlan kiindulópont.

17.2. Alternatíva

Humanista társadalommodellünk feltételezi, hogy a nemzetközi kapcsolatokból kiszorul az erôszak, illetve az azzal való fenyegetés. A súlypont áthelyezôdik a világegyüttmuködést kívánó környezeti-természeti problémák kezelésére, illetve a személyek, családok korlátozásmentes érintkezésére, mozgására. A helyi kulturális különbségek szabadon érvényesülhetnek. Általánossá válna a nyílt /nyilvánosság elôtt folyó/ diplomácia. A vallási-etnikai különbségen alapuló szembenállások lelohadnak.

A költséges és semmi eredményt nem hozó reprezentációs utazások megszunnének, a nemzetközi tanácskozások tárgyszeru, operatív munkamegbeszélésekké alakulnának. Az önálló külpolitikai ágazat, diplomácia és kémkedés a mai formájában nem marad fenn, hanem értékes elemei és technikai lehetôségei belesimulnak a nemzetközi katasztrófaelhárítási, erôforráselosztási és egyéb tevékenység-összehangolási rendszerekbe.

17.3. Az átmenet programja

Az Európai Közösséghez és a NATO-hoz való egyoldalú közeledés-kötôdés nem elfogadható. Egyrészt drága pénzügyi, katonapolitikai, társadalompolitikai ára miatt. Másrészt az ezen intézményekben képviselt atlanti hegemónia miatt. Az alternatív hatalom kormánya minden népet és országot egyenrangúnak tekintene, és nem lépne olyan egyezményekbe, amelyek kimondva-kimondatlanul más népek ellen irányulnak. Vagyis csak a pozitív együttmuködést tartalmazó társulásokat támogatnánk, a negatív, diszkriminációs paktumokat nem. Hívei vagyunk egy európai együttmuködésnek, ha ez az Európán belüli és kívüli egyenlôtlenségek felszámolására törekszik. De nem támogatunk egy olyan európai rendszert, amely a történelmileg felhalmozott elônyöket védi tuzzel-vassal-vámmal a félperiféria és periféria országaival szemben, vagy a szintén erôs japán és amerikai versenytárssal szemben. Ugyanígy elfogadhatatlan egy katonai tömörülés a szlávok, az arabok, az ázsiaiak, az iszlám vagy bármi más ellen. /És természetesen fordítva: egy Amerika-ellenes vagy Európa-ellenes koalíció is elfogadhatatlan. Ezek számunkra éppúgy "hamis frontot" jelentenének, rosszul értelmezett, manipulált szembenállást./ Megítélésünk szerint ugyanis a valódi érdekellentétek ugyanazon ország eltérô társadalmi csoportjai közt vannak. Ezek terhelôdnek rá - sok-sok áttételen keresztül - a nemzetközi kapcsolatokra.

A titkos paktumokat, titkos megállapodásokat ki kell iktatni a nemzetközi kapcsolatokból. Nincs olyan ügy, amirôl az érintett országok lakossága ne tudhatna. Ezért a nemzetközi megállapodások teljes szövegét több országos hetilapban vagy ezek különszámaiban közzé kell tenni. Ha ez terjedelmi okokból nem oldható meg, akkor erre a célra olcsó és mindenki által hozzáférhetô kiadványsorozatot kell indítani. Alapszabály lenne: csak az így közzétett megállapodás érvényes.

Törvény határozná meg azon nemzetközi szerzôdések körét, amely csak népszavazási jóváhagyás esetén lenne érvényes.

Egy alternatív kormány gyors, hatásos békepárti lépéseket tenne, és elôsegítené a környezô országok lakosságával való barátságos, türelmes, segítôkész viszony kialakulását.

17.4. Mit tegyünk itt és most

A külpolitika az elit titkosított monopóliuma. A lakosságnak minden személyes és szervezeti eszközt fel kell használnia, hogy a külvilág tudomására hozza: ehhez a vonalvezetéshez semmi köze.

Magánutakon, nemzetközi találkozókon, békedemonstrá-ciókon, saját civil kiadványokon, rádión keresztül jelezni kell:

/a/- semmiféle külsô háborút nem akarunk senkivel;

/b/- nincsenek területi követeléseink semmilyen irányban;

/c/- minden népet egyenjogúnak tekintünk;

/d/- elfogadjuk a szabad kiválások és szabad egyesülések jogát;

/e/- fô veszélynek a nacionalista gyulöletkeltést és a burkolt háborús felkészítô propagandát tartjuk;

/f/- bízunk benne, hogy minden ország népe képes lesz

megfékezni saját gyulöletkeltôit;

/g/- külsô nyomás kizárólag fasisztoid kormányzatokkal szemben alkalmazható;

/h/- elismerjük és megvédjük a hazai kisebbségek jogait;

/i/- a különféle kultúrák közti intenzív érintkezést, ismerkedést szorgalmazzuk, úgy, hogy az ne zilálja szét az eredeti kultúrák sajátosságait, önfejlôdésük megmaradjon.

Követelni kell a külpolitikai-diplomáciai költségek nyilvánosságra hozatalát áttekinthetô szerkezetben. Követelni kell a magasrangú megbeszélések nyilvánosságát.