18. BIZTONSÁGPOLITIKA, FEGYVERES EROK

18.1. Helyzetértékelés


A világban tapasztalható jelenlegi fegyverkezési szintet és ütemet elsôsorban politikai-gazdasági érdekellentétek, valamint üzleti szempontok határozzák meg. A probléma alapvetôen nem technikai jellegu. Attól, hogy a támadó és védelmi fegyverek fejlesztése technikailag lehetséges, még nem szükséges megcsinálni azokat.

A kölcsönös fenyegetések, elrettentések, nyílt háborús cselekmények gyakran az államok belsô problémáinak külsô levezetését jelentik. Azt is láthatjuk, hova vezetett a kis- és nagyhatalmak elmúlt kétszáz évben folytatott, erôdemonstráción és titkos diplomácián alapuló, úgynevezett "reálpolitikája". Ebbôl nem kérünk a továbbiakban.

Elutasítjuk azt a gyakori cinikus közgazdasági érvelést is, amely a fegyverkezésnek technikafejlesztô, foglalkoztatást segítô, konjuktúrát szabályozó szerepet tulajdonít. Ezeket a feladatokat ugyanis más, polgári célokat szolgáló területek jobban ellátják, illetve ellátnák, ha a fegyverkezési célú pénzeket, hasonlóan kedvezô szabályozási feltételekkel, másutt lehetne hasznosítani.

A több és jobb fegyver nem jelent nagyobb biztonságot, hanem éppen fordítva, nagyobb kísértést jelent ezek alkalmazására. /Lásd a XX. század háborúit./ Magyarország többszörösen és különösen nincs abban a helyzetben, hogy bármiként értelmezett "biztonságát" a hadikiadásai növelésével teremtse meg. Ugyanígy nem megoldás különféle katonai tömbökbe való tömörülés, mivel ezek is az erôpolitikán alapulnak, és a szembenállások alapjait érintetlenül hagyják.


18.2. Alternatíva


A fegyvertermelést csak a politikai konfliktusforrások csökkentésével, a nemzetközi kapcsolatok minôségi átalakításával és a fegyverkereskedelemhez kötôdô üzleti hasznok felszámolásával lehet visszaszorítani. Ez különbözô szintu és összetett kezdeményezéseket, intézkedéseket kíván mikro- és makroszinten egyaránt. A hagyományos békemozgalom fontos, de nem elégséges. Tartós eredményeket nem tud elérni.

Az általunk javasolt alternatív társadalompolitika tekintettel van az összefüggésekre, ezért a fegyveres konfliktust kiváltó okokat veszi célba, vagyis azokat a társadalmi egyenlôtlenségeket igyekszik megszüntetni, amelyeken a katonai konfliktusok újratermelôdnek. Abból indulunk ki, hogy minden fegyverre költött pénz többszörös pazarlás, mert fölösleges termékeket eredményez, és elvonja az erôforrásokat más, értelmesebb és szükségesebb célok elôl. Ha ezeket az erôforrásokat szociális, környezetvédelmi, oktatási és általában egyenlôtlenség-mérséklô célokra fordítanák, akkor pár éven belül a szembenállások mértéke, kiterjedtsége nagyságrendekkel csökkenne.

A humanista társadalom javaslata azokat az érdekcsoportokat gyengíti amelyek a fegyveres szembenállások haszonélvezôi, illetve kiprovokálói. Azokat a társadalomszervezôdési módokat váltaná fel másra, amelyek bázisán a háborús konfliktusok létrejönnek. A jövô rendszerei tárgyalásos, megegyezéses rendszerek lesznek, amelyek vitái nem igénylik, sôt kizárják az erôszak alkalmazását.


18.3. Az átmenet programja


Egy alternatív baloldali hatalom azonnal gesztusértéku békeintézkedéseket hozna. Ilyen egyoldalú lépések megtörhetik a "körkörös gyanakvás" ördögi köreit. Legelôször ugyanis minden társadalomnak a saját kardcsörtetôit kell megfékeznie. Ezután lesz csak békepolitikája hiteles a többi nemzet számára.

Az új rendszer a katonai célú kiadásokat befagyasztaná, majd erôteljesen csökkentené, elôre bejelentett százalékos kulcs szerint. A képzési tervbôl fokozatosan kiiktatná bizonyos fegyverfajták kezelését. Leállítaná a fegyverexportot és -importot. A hivatásos állomány zömét fokozatosan leszerelné, illetve ahol lehetséges /pl. muszakiak, gazdasági szakemberek, különféle kisegítô személyzet/, átírányítaná polgári területre.

A volt katonai alakulatok egyre kevésbé az életkioltás gyakorlásának színterei, és egyre inkább az életmentés, katasztrófaelhárítás egységei lennének.

Az egyoldalú leszerelés irányzatát nem szabad attól függôvé tenni, hogy hány ország követi a példát. Ezt legfeljebb a leszerelés gyorsabb vagy lassabb üteme megállapításánál lehet mérlegelni. A teljes leszerelés csak nemzetközi szinten összehangolva lehetséges, a humanista berendezkedés kellô elterjedtsége esetén. Amíg ezek a feltételek nem jönnek létre, addig az elszigetelt alternatív társadalmi kisérleteknek a példa erejével kell hatnia. /Külsô megszállás esetére az állampolgárokat békés, de mindenre kiterjedô ellenállásra, teljes engedetlenségre kell felszólítani. A megszállási költséget az idegen hódító számára elviselhetetlen mértékre kell fokozni./


18.4. Mit tegyünk itt és most


Az állampolgárok és csoportjaik akkor is felléphetnek egy békés világ érdekében, ha nincs országos szintu alternatív kormányzati többség. Ebben az esetben konkrét katonai létesítményekre irányuló békés akciókkal állampolgári nyomást kell gyakorolni a fegyverkezés csökkentése érdekében. /Pl. laktanyakijárat, lôtér, szállítmány elzárása-akadályozása./ Ezek a fellépések nem sugallhatják azt, hogy céljuk a fegyverek megszerzése. Ellenkezôleg: mindeféle fegyverhasználat visszaszorítását kell jelezniük. Ezért kellô körültekintéssel, de határozottan kell lebonyolítani, mindenféle provokációtól mentesen.

/A fegyveres bunszervezetek elleni fegyveres rendôri fellépés a jelenlegi helyzetben szükséges, ezért ez semmiképpen nem akadályozható./

A fegyveres katonai szolgálat elutasítását tömegessé kell tenni, lelkiismereti okokra hivatkozva. Itt a legszélesebb együttmuködés lehetséges különféle vallási és nem vallási csoportosulások közt. Az egyházakat, azok vezetôit a hívôk szorítsák rá a fegyvermentes világ melletti konkrét kiállásra az elvont prédikációkon túl is. Valljanak színt ez ügyben tettel is.

A hadiüzemek dolgozói, a fegyverexpottal és -importtal foglalkozó szakemberek csoportosan tagadják meg a területen végzett tevékenységüket. Ehhez a fellépésükhöz vegyenek igénybe társadalmi támogatást. Munkájukat a polgári termelésben folytassák. Használjanak szakszervezeti, jogi, békealapítványi és egyéb segítséget.

Az állampolgárok országos és helyi szinten csak olyan képviselôt válasszanak, aki nyilvánosan és írásban is megígéri, hogy lépéseket tesz az adott terület fegyverállományának csökkentésére, a katonai költségvetési mutatók befagyasztására, általában az itt kifejtett törekvések képviseletére. Ebben a kérdésben semmiféle kétértelmuséget, mellébeszélést, hazafias szólamot nem szabad elfogadni.


HUMBAL kezdőlap  Tartalom  Nyomtatható változat  Tovább>>>