15. SZAKSZERVEZETEK
15.1.Helyzetértékelés
A dolgozók gazdasági érdekvédelmi szervezetei megosztottak, fellépéseik szórványosak, összehangolatlanok. Vetélkedésüket politikai erôk is heccelik, éppen a megosztottság fenntartása, az eredményesebb érdekvédelem megakadályozása céljából. Az új uralkodó rétegnek nem érdeke, hogy a munkavállalók és más kisemmizett csoportok egymásra találjanak, megértsék összetartozásukat.
A társadalombiztosítási intézmények jelenleg kialakuló pénzügyi és jogi konstrukciójával a szakszervezetekre olyan teendôk hárulnak, amelyeket - kellô források híján - nem fognak tudni közmegelégedésre ellátni. Csapdába vitték ôket. Az uralkodó elit mentesül az erkölcsi és pénzügyi kötelezettségek jelentôs részétôl, a szociális gondoskodás zömét az önállósított társadalmbíztosítási "önkormányzatokra" háritva. Ezzel az elit ütközôintézményt hozott létre maga és az elégedetlenkedô lakosság közt, hogy majd a szakszervezetekre és a tb. önkormányzatokra háríthassa a felelôsséget - ha eljön ennek az ideje.
Történelmi okokból erôs bizalmatlanság és ódzkodás tapasztalható - átmenetileg - a dolgozók részérôl a szakszervezetekkel szemben. Ez a fenntartás hamarosan oldódni fog, mivel a kialakuló tôkeviszony körülményei közt, és az adott munkamegosztási rendszerben még mindig a munkahelyi és ágazati szakszervezetek lesznek a dolgozók közvetlen, gyakorlatiasabb érdekvédelmi formái. Bár fennáll a veszély, hogy a stabil foglalkoztatottakat fogja védeni a munkanélkülivel szemben.
15.2. Alternatíva
A szakszervezetek a dolgozók gazdasági érdekvédelmi tömörülései a tôke uralta világban. Egy humánus társadalomban legfontosabb törekvéseik megvalósulnak, ezért funkcióváltáson fognak átmenni. Ezt talán nehéz elfogadniuk, mivel ennek belátása a jövôben kibontakozó strukturális átalakulás alapos megértését kívánja. Amilyen mértékben létrejön az alternatív társadalom, amilyen mértékben kialakul a dolgozók uralma a termelôeszközök fölött, olyan mértékben fog változni a szakszervezetek szerepe. Az átalakulás során a mai szakszervezetek útja többfelé vezethet. Ezek közül a legfontosabbak a következôk:
/1/ A szakszervezetek egy részérôl ki fog derülni, hogy csak a konzervatív-liberális hatalom nyúlványai, és igazi feladatuk - tudva-tudatlanul - a dolgozói egység megbontása volt. Ezeknek jól fizetett vezérkara és erôs sajtója van, mert a tôke szívesen hallja az ô hangjukat. De a dolgozók ott fogják hagyni ôket, amint kiderül "kakukktojás" mivoltuk. Hosszú távon tehát elenyésznek, és az új rendszerben nem lesz szerepük.
/2/ A szakszervezetek egy másik része bezárkózik majd a klasszikus szakmai-ágazati bérharcba. Ezek átmeneti eredményeket elérhetnek, de a tôkének alávetett helyzetükön nem tudnak változtatni. Csak más dolgozói csoportok rovására érvényesülhetnek, kivívva ezzel a többiek ellenszenvét. A szolidaritás elvén felépülô társadalomba való átmenetük nehézkes és súrlódásokkal, sérelmekkel teli lesz.
/3/ A szakszervezetek harmadik csoportja megérti:
/a/- helyzetén tartósan akkor javíthat, ha megszunik a tokeviszony,
/b/- ezért a dolgozóknak nem pusztán a béréért, hanem a tulajdonért kell harcba szállni;
/c/- ezt nem tehetik más szakmabeli dolgozótársaik nélkül, vagy azok rovására;
/d/- nem tehetik a szervezetlen vagy szervezôdésre képtelen társadalmi csoportok rovására;
/e/- tehát elfogadják és képviselik egy humánus, szolidáris társadalom programját és annak érdekében lépnek fel.
Ekkor a szakszervezetek a dolgozói-állampolgári tulajdon és az új, szolidáris társadalom talán legfontosabb létrehozóivá válnak. Az új rendszer alapegységei lehetnek a területi és más elven szervezôdô autonóm csoportok mellett.
15.3. Az átmenet programja
Az alternatív kormány - dolgozópártisága révén - a szakszervezeteket kezdettôl komoly tulajdonosi jogosítványokkal ruházná fel. A szakszervezetek jogainak egy részét ugyanakkor kiterjesztené a teljes munkavállalói körre /beleértve ebbe a mai munkanékülieket is/. A tulajdonviszonyokról másutt /3. fejezet/ kifejtettekkel összhangban a vállalatok új vezetôinek megválasztását a szakszervezetek szervezik.
Az országos bérbesorolások megállapítása, a különféle alsó és felsô jövedelmi plafonok kialakítása a szakszervezetek közremuködésével történne.
A társadalombiztosítási önkormányzatokat a maitól eltérô módon kell a szakszervezetekkel összekapcsolni, legalább a következô kérdésekben:
/a/- az önkormányzatok vezetô testületeiben kétharmados többséget kell biztosítani a dolgozók és biztosítottak képviselôinek;
/b/- újra kell vizsgálni az önkormányzatok és a központi költségvetés közti feladatmegosztást és pénzügyi kapcsolatot, mert az jelenleg az önkormányzatokra /és így a biztosítottakra/ nézve hátrányos;
/c/- nem szerencsés a biztosítás és vagyonkezelés vagy tulajdonlás összekapcsolása, mivel ezek eltérô szempontokat kevernek egybe, téves várakozásokat gerjesztenek, és kockázattal terhelnek egy olyan szférát, ahol éppen a kockázatmentességre kellene törekedni.
15.4. Mit tegyünk itt és most
A jelenlegi viszonyok fennmaradása esetén a szakszervezeteknek folytatniuk kell a klasszikus bérharcokat. Ezzel párhuzamossan a nekik elkötelezett közgazdászok és jogászok révén rendre ki kell mutatniuk, hogy hol történik a dolgozók rovására mikro- vagy makroszinten pazarlás, és mik az infláció tényleges kiváltó okai.
Fellépésük eszköztárát szélesíteni kell, és keményebb formákat is alkalmazhatnak összehangolt módon, beleértve akár az üzem- vagy vállalatfoglaló sztrájkokat is. Emlékezzünk a lengyelekre! Emlékezzünk az 1956-os magyarországi munkástanácsok dolgozói-tulajdonosi követeléseire!
HUMBAL kezdőlap Tartalom Nyomtatható változat Tovább>>>