14. PÁRTOK ÉS VÁLASZTÁSI RENDSZER

14.1. Helyzetértékelés

A tömegkommunikáció figyelmét és a politizáló emberek energiái java részét néhány évenként az esedékes parlamenti választások és pártcsatározások kötik le. A polgári demokrácia ebbe a keretbe terelte, erre redukálta az emberek nagypolitikát befolyásolni kívánó akaratát. Mondandónk ezért nemcsak ennek a pillanatnak szól, hanem vélhetoen több évtizedre.

Megítélésünk szerint a XX. század a tartósan szervezett pártok évszázada volt. Ez a korszak a végéhez közeledik. Ma nem egyik vagy másik pártnak a válságáról beszélhetünk, hanem magának a XIX-XX. századi pártformának a válságáról. Miért?

Elsôsorban azért, mert a tartós politikai elitként megszervezôdô pártok képtelenek a tagolt, változó szükségletu lakosság tényleges érdekeit és törekvéseit manipulációmentesen kifejezni, és dinamikus politikai akarattá emelni. Ezért a polgárok bizalma joggal fordul el e képzôdményektôl és más megoldásokat keresnek.

Ezzel szorosan összefügg a világszerte elterjedt 4-5 éves választási ciklus problémája. Itt a döntéshozói horizont és érdekeltség egyrészt túl rövid azokhoz a hosszú távon ható problémákhoz képest, amelyeket meg kell oldani. Másrészt a ciklus túl hosszú, és a lakosság megváltozó véleménye nem tudja befolyásolni a parlament összetételét. Az eredmény: a nagy hordereju döntések halogatása, vagy a lakosság igényeitôl elszakadó politizálás. Vegyük észre: négy évig a honatyák lelkiismeretére vagyunk bízva, és ez azért mégiscsak rozoga alapzat.

A jelenlegi magyarországi pártok számbeli sokaságuk ellenére néhány nagy irányzatba sorolhatók, illetve ezen irányzatok frakcióárnyalatait képviselik.

/1/ Nemzetelvu, keresztény, konzervatív, populista pártok. Ezek ideológiai szempontból általában erôsen jobboldali színezetuek, etnikai kérdésekre érzékenyek, irracionalizmusba hajló fogalomrendszerrel dolgoznak, dogmatizmus és indulatosság jellemzi ôket. Nem idegen tôlük a vezér-elv, tekintélyuralmi rendszert akarnak, a múlt jelentôségét /átértelmezve/ túlbecsülik, szívesen élnek a tömegmanipuláció, a demagógia eszközeivel. Szélsôséges változataikban nyílt fajgyulöletbe csapnak át, a fasizmus felé sodródnak. Felvetnek olyan problémákat, amelyek a baloldal számára is fontosak /pl. adósságfüggôség, a pénzügyi elit túlereje, földkérdés, szegénység/, de válaszaik teljesen más összefüggésrendszerbe illeszkednek.

A nemzeti populizmus formájában sokszor a hagyományos, versenyképtelen értékrend, életmód lázad a tôke gátlástalan internacionális evolucionizmusa ellen. Ezért ez az irányzat bizonyos nemzeti csoportokat mintegy állami védettség alá helyezne, egy tekintélyelvu, "erôs rendszer" keretében. Az irányzat számos politikusánál nyersen megmutatkozik, hogy számukra az állam/hatalom/ és a jog nem más, mint a saját érdekcsoport javára végrehajtott rablás eszköze. Bennük az elégtelen konc miatt sértett inviduálpopulista lázad. /Individuálpopulista = a népre hivatkozó, azt eszközként használni akaró önzô személyiség./

/2/ Liberális pártok. A liberalizmus a XIX-XX. századi európai haladás része. De ezt a haladást az erôs, tulajdonnal rendelkezô társadalmi csoportok felôl gondolta végig, tekintet nélkül "haladásuk" következményeire. A liberalizmus értékes, de egyoldalú felfogás. A formális, jogi egyenlôséget képviseli a materiális lehetôségek biztosítása nélkül. A liberalizmus a piacgazdaságban a racionális tôke nyelve. Ezért a XXI. századi problémák kezelésére nem lesz alkalmas - hiszen éppen ez az irányzat idézte elô azoknak a gondoknak jelentos részét, amelyeket meg kell oldani /egyenlôtlenségek, környezetrombolás stb/. A magyarországi liberalizmus pragmatista, és a kialakult helyzet sajátosságaiból következôen kénytelen a szociális problémák felé nyitni - anélkül, hogy megoldaná azokat.

/3/ Szocialista, szociáldemokrata pártok. Magyarországi helyzetük a történelmi elôzmények miatt még ingatag. Részben azonosságzavar, részben óvatos pragmatizmus jellemzi ôket. Karakterisztikus önállóságuk a liberális és nemzeti pártok vetélkedésének mezôjében nem tud kialakulni. Jelenleg nem hordoznak társadalmi modell értéku alternatívát. Vitát a többiekkel az arányokról és mértékekrôl folytatnak. Önámításuk az, hogy a tôke "megszelidíthetô" és tartósan partneri együttmuködésre késztethetô. Ezt a reménykedést az eddigi európai tapasztalatok vitathatóvá teszik /lásd a jóléti állam visszaszorulását Nyugaton is/. A szocialista-szociáldemokrata pártok történelmi eredete, múltja, identitászavara sokáig akadályozni fogja, hogy eroteljes társadalmi kezdeményezésre vállalkozzanak.

Más irányzatok - egyelôre - nincsenek maghatározó erôvel jelen a pártpolitikai mezônyben. /pl. kommunisták, zöldek, barnák stb./. De ilyenek megerôsödése az ezredfordulóra várható.

14.2. Alternatíva

Az alternatív társadalomban a mai értelemben vett pártok fokozatossan eltunnének. Nincs ugyanis nagy, megszerezhetô, központosított erôforráshalmaz és hatalom, amit saját célokra lehetne mozgósítani. Az új rendszert lakóhelyi, munkahelyi és más módon szervezôdô önkormányzatok halmaza alkotná, és a központi döntést igénylô kérdésekre az érintett közösségek delegálnának visszahívható bizalmi embereket. A pártstruktúrát tehát egy mozgékonyabb, nyitottabb, konkrét kérdésekben hol így, hol úgy csoportosuló állampolgári együttmuködési forma váltja fel. Ennek megfelelôen megszunnek a mai merev parlamenti ciklusok, és helyükbe meghatározott feladatra és meghatározott idôre összehívott munkaparlamentek sora lép. A feladat végeztével a mandátum megszunne. A parlament ebben a struktúrában nem a legfôbb hatalom hordozója, hanem a vitás kérdések szakszeru elrendezôje.

14.3. Az átmenet programja

Az átmenet során is biztosítani kell a többféleképpen tagolt társadalmi akarat folyamatos megjelenítését. Ezért a "régi" parlament mellé, majd egyre inkább helyébe, felépül egy civil parlament, amelyet a lakóhelyi és munkahelyi közösségek, valamint bejegyzett társadalmi érdekszervezetek delegáltjai alkotnak. Amíg a "kétkamarás" megoldás fennáll, fokozatosan végbemegy a jogkörök átadása a "pártparlamenttôl" a civil parlamenthez. A civil parlament alparlamentek hálózataként is muködhet.

14.4. Mit tegyünk itt és most

A választások elôtt és alatt olyan módosításokat kell követelni, amelyek a parlamentet és a pártokat a társadalom számára olcsóbbá és ellenôrizhetôbbé teszik.

/1/. A választási törvénynek - egyszeru eljárások keretében - biztosítania kell a képviselôk visszahívhatóságát a cikluson belül is.

/2/. Meg kell szüntetni a pártlistán való bejutást. Csak egyéni képviselôk lehetnek.

/3/. A parlament jelenlegi létszámát csökkenteni kell.

/4/. Párthovatartozását megváltoztató képviselô automatikusan elveszti mandátumát. /Új választáson természetesen újra indulhat./

/5/. Meg kell szüntetni a pártok közpénzen történô támogatását. A lakosság nem akarja egy párt bürokratái után most sok párt bürokratáit eltartani. A párttulajdonba került - kapott - ingatlanokat vissza kell szolgáltatni társadalmi közcélokra.

/6/. A pártoknak nem pénzt, hanem arányos musoridôt kell biztosítani, hogy megmutatkozhassanak. A választási kampányra fordítható összeget felülrôl korlátozni kell, hogy a nagyobb tôkeereju pártok ez ügyben ne élvezzenek programjukkal össze nem függô elônyt.

/7/. Kevesebb ajánlócédulával is lehessen indulni a választásokon. A jelölteknek a helyi tv-adások biztosítsanak arányos musoridôt.

Javasoljuk a polgároknak minél több független jelölt megválasztását.