13. ÁLLAMHATALOM ÉS ÖNKORMÁNYZAT

13.1. Helyzetértékelés

Nincs semleges jogrendszer. Minden alkotmány, törvény, rendelet olyan játékszabályokat rögzít, amelyek bizonyos társadalmi csoportoknak kedveznek, mások számára hátrányosak. A rendszerváltozás jogalkotását 1987-1996 közt kettôs folyamat jellemezte. A honatyák betömtek néhány "jogurt", amit az államszocializmus szándékosan szabályozatlanul hagyott, illetve vitatható módon kezelt, lévén elsôsorban állampárt által integrált társadalom. Ez tevékenységüknek elôremutató vonása. Másrészt az új parlament jogszabályokkal "segítette" az új uralkodó elit gazdasági és politikai pozícióinak kiépítését a lakosság többsége rovására. Elituralmat törvényesített.

Erôs központot csinált és gyenge önkormányzatokat. Amit a jogban esetleg megadott, azt a pénzügyeken keresztül elvette. A feladatok jelentôs részét a helyi önkormányzatokra osztotta - erôforrások nélkül. Bírkózzanak ôk a lakossággal. Közben a parlamentet és a kormányt évekre mentesítette a lakossági véleményváltozások figyelembevételétôl. Nincs jogi következményekkel járó társadalmi vita. Nincsenek fontos kérdésekben helyi vagy országos népszavazások. A képviselôket nem lehet visszahívni, miközben ôk úgy ülhetnek át egyik helyrôl a másikra következmények nélkül, mint a fákon a verebek. Nincsenek összeférhetetlenségi szabályok, így a honatyák annyi gazdasági vállalkozás, alapítvány vezérkarába ülhetnek be, amennyibe nem szégyellnek. /Össze is kaptak ezen./ Stb.

Ez: polgári demokrácia. De nem a polgárok, hanem az erôs lobbyk farkasdemokráciája. Törvénybe iktatott kizsákmányolás.

13.2. Alternatíva

Alternatívaként a polgárok demokráciáját javasoljuk. A civil társadalom demokráciáját. A magukat lakóközösségekben és munkaközösségekben megszervezô önkormányzatok demokráciáját. A kiegyenlített gazdasági ereju - ezért szabad - emberek közvetlen demokráciáját.

Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi állami hatásköru feladatok és erôforrások egy része közérdeket szolgál, egy másik része pedig a társadalomtól elkülönült államhatalom saját érdekeit. Az elsôre szükség van egy modern rendszerben, a második fölösleges teher az állampolgárok nyakán. Ezért a kettôt szét kell választani. Ezt a szétválasztást csak az állampolgárok demokratikus döntéssorozatai tehetik meg. Ehhez viszont olyan döntési-jogi szabályok kellenek, amik engedik érvényre jutni racionális eljárási keretben a közvetlen állampolgári akaratot. Akkor kiderülne - bizonyos begyakorlási idô után -, hogy mik a helyi és funkciónális önkormányzatoknak megtartható feladatok és erôforrások, mik azok a kérdések, amik csak országos vagy nemzetközi méretben kezelhetôk, és végül mik azok a dolgok, amiken az államnak egyáltalán nem kell rajtatartania a szemét /és fôleg a kezét/.

Ami maradna, az egy olcsó "szolgáló állam", ami minden vonatkozásban az állampolgároknak és közösségeiknek lenne alárendelve, és intézményesen kizárná az állampolgárok döntéseitôl elkülönült államhatalom kialakulását. Ilyen szabályok lehetségesek, csak hosszú az út odáig, mert le kell gyurni a XX. századi államhatalmi koncentrációban érdekelt csoportok ellenállását. Az akadály nem "elvi", hanem nagyon is gyakorlatias, anyagi.

13.3. Az átmenet programja

Az átmeneti idôszakban a köztársaság jogi berendezkedése fokozatosan olyan irányba mozdulna el, amely folyamat végeredménye a közvetlen demokratikus megállapodások rendszerének legnagyobb kiterjesztése. Ezt talán az önkormányzó köztársaság kifejezéssel illethetjük. De nem elnevezés a fontos, hanem a tartalma. Ezt - leegyszerusítve - a ma elterjedt köztársasági államformával néhány vonatkozásban összehasonlítva érthetjük meg.

Ez az államjogi felépítés korlátozza a központi önkény lehetôségét és megsokszorozza az egyes állampolgárok és közösségeik döntési felelôsségét. Nem célszerü ugyanis olyan intézményt létrehozni, ami aztán az állampolgárok akaratával szemben önállósodik, és nem érdemes valamilyen intézményt megakadályozni, amit az állampolgárok kívánnak egy adott probléma megoldására.

13.4. Mit tegyünk itt és most

Számos olyan követelés van, amelyiknek a jelenlegi jogrendszer keretében is érvényt lehet szerezni. A választások során a képviselôjelölteket olyan kötelezettségvállalásra kell bírni, ami megfelel az itt leírtaknak.

A törvényalkotásnak elsôsorban a társadalmi tagságot biztosító garanciarendszerekre kell irányulnia. Ugyanilyen fontos a csoportos tulajdonformák egyenrangúságának elismertetése a jogszabályokban és a pénzügyi elôírásokban. Nyomást kell gyakorolni annak érdekében is, hogy a következô generációk környezeti feltételei ne sérülhessenek visszafordíthatatlanul.

Fel kell számolni az állampolgárvédô jogszabályok hézagosságát, csökkenteni kell a hivatalnoki erôfölényt. Ez néha csak állampolgári engedetlenséggel illetve tömeges demonstrációval lesz lehetséges. Bizonyos intézményeket - a szakszeruség sérelme nélkül - az állampolgári nyilvánosság és ellenôrzés feltételei közé kell helyezni.

A jogszabályoknak lehetôvé kell tenni nem-tipikus kísérleti gazdálkodási és életmódformákat, amelyek a jövô csirái lehetnek. Ezeket kellô jogi védelemben kell részesíteni. /Az önellátó-önfenntartó közösségek az állami költségvetést is tehermentesítik, különösen ha gyenge adóalanyokról van szó./

Magyarország jelenlegi közigazgatási szerkezete korszerutlen. At kell térni egy városmegyei rendszerre.

Összhangba kell hozni a helyi önkormányzatok feladatkörét és pénzügyi-jogi lehetôségeit.

HUMBAL kezdőlap  Tartalom  Nyomtatható változat  Tovább>>>