|
Ő parancsolt, én meg vitáztam,
ő gyozött és vesztettem én.
Így ment ez sokáig, de most már
túljárok a világ eszén.
Add meg, muszáj, mondtam magamnak,
add meg, ami az ördögé,
s amit megmenthetsz, azzal indulj
igazi céljaid felé!
És megfogadtam a tanácsot
és lettem könnyu és szabad,
beállítottam helyemre
kulinak az árnyékomat,
| |
megbékültem a butasággal
és teszem, amit tenni kell,
nincs rá idom, hogy nyomorult kis
csetepatékban múljak el,
és íme, bírom, egyre jobban
bírom ezt a komédiát,
s már egész jól megférünk,
én és árnyékom ura, a világ:
ha tetszem neki, mosolyogva
meghajolok s fütyülök reá,
s ha leszamaraz, hódolattal
visszabodülök, hogy: I-á!
|