A Baloldali Alternatíva Környezetvédő Csoportjának (BAL-Zöld) alapelvei

Miért foglalkozunk környzetvédelemmel?

1. A profitorientált kapitalista gazdaság működési feltétele a vég nélküli növekedés, ez azonban egy olyan véges rendszerben, amilyen a Föld képtelenség.

Korunkban a mértéktelenül felgyorsított termelés és fogyasztás, valamint a velük összefüggő hulladékképződés elviselhetetlen méretekben szennyezi környezetünket. A víz, a levegő és a termőtalaj mérgezésével, az oxigéntermelő erdők tömeges kiirtásával nemcsak a növény- és állatfajok tömeges pusztulását idézi elő, hanem már magának az emberiségnek a létét is fenyegeti.

Az életfeltételek fenyegető romlására figyelmeztet pl. az ózonpajzs elvékonyodása, a globális felmelegedés, az elaszályosodás, illetve az özönvízszerű esőzések és pusztító árvizek korábban szokatlan gyakorisága.

2. A vég nélküli növekedés elengedhetetlen feltétele a fogyasztás minden áron való növelése, ennek elérésére az embereket kisgyermekkoruktól kezdve kivédhetetlenül bombázzák a - hatalmas ráfordítással és magas pszichológiai felkészültséggel elkészített - reklámok és egyéb manipuláló technikák, aminek következtében az emberek többsége számára „természetessé” válik a pazarló fogyasztás, sőt az egyenesen a társadalmi elvárások szintjére emelkedik (presztizsfogyasztás). Ilyen körülmények között a fogyasztás szabadsága illúzió.

3. Miközben az emberiség töredéke esztelen túlfogyasztással és az erőforrások pocsékolásával okoz óriási természeti károsodást, addig az emberiség nagyobbik része az alapvető létszükségletek hiányától szenved, s éppen a nyomor kényszeríti a környezetpusztításra. Pl. a harmadik világ szegény országai adósságterhüket a gazdag államok felé csak a természeti kincseikkel való rablógazdálkodás révén tudják enyhíteni, illetve gyakran kénytelenek átvenni a természetromboló, elavult technikákat.

4. A jelenleg működő rendszerekre a részegységek magas szintű racionalitása mellett az egész kaotikus állapota a jellemző: a sok-sok kis rend mellett a nagy rendetlenség. Az ember és természet megbomlott viszonyának mélyén alapvetően az ember és ember közötti viszonyok visszásságai, a társadalmi szerkezet torzulásai rejlenek.

5. Miután a Föld környezeti erőforrásai nemcsak a ma élő összes embernek, hanem a jövő generációknak is közös öröksége, elengedhetetlen egy olyan társadalmi szerkezet kialakítása, melyben ezek célszerűen, a valós szükségleteknek megfelelően és az egész emberiség hosszútávú érdekeit figyelembe véve kerülnek felhasználásra. Feltételezzük, hogy az erőforrásokkal és a megtermelt javakkal igazságosabban gazdálkodó, belülről kiegyensúlyozottabb társadalmak a környezetre is kevésbé ártalmasan hatnak, mint a szélsőséges egyenlőtlenségekkel terhelt társadalmak.

6. Feltételezhető, hogy az egyensúlyát vesztett társadalom - természet viszony spontán módon már nem fog helyreállni, tehát tudatos, gyors és hatékony beavatkozás szükséges. Azonban a gazdasági szféra ellenérdekeltsége miatt a politikai döntéshozók részéről csak felemás és vontatott intézkedések történnek, miközben az idő fogy és a cselekvési lehetőségek beszűküléssel fenyegetnek. Ezért szükséges számbavenni minden olyan lehetőséget, amellyel pénz és hatalom nélkül is, alulról lehet a folyamatokat befolyásolni. Olyan öntevékeny beavatkozást kell elindítani, melynek eredményeképpen egy idő után a rendszer önkorrekciója lehetővé válik. Egy ilyen folyamat elindítása azonban éppen azért rendkívül nehéz, mert a jelenleg működő rendszer akadályozza.

Mégis milyen lehetőségeink vannak:

7. Az egyén igyekezhet ellenállni a gondolkodását egyenirányító manipulációnak, csökkentheti a saját környezetszennyező tevékenységét (energiatakarékosság, közlekedés), és vásárlási szokásainak átalakításával a fogyasztás oldaláról támadhatja a fennálló gazdasági rendszert. Ez természetesen csak csepp a tengerben, de minél többen alakítanak ki környezetileg tudatos életvitelt, annál inkább remélhető, hogy a mennyiség minőségbe fordulhat át.

8. Az átfogóbb célkitűzések azonban csak csoportos erőfeszítéssel érhetők el. Ilyen átfogó célkitűzések lehetnek pl. az élhető környezet megóvására a környezetkímélő technikák, az anyagok újrahasznosításának széleskörű bevezetése, a környezet- és emberpusztító eszközök gyártásának beszüntetése, a reklám széleskörű visszaszorítása (főleg a gyermekeknek a reklám káros hatásaitól való megóvása), az iskolai oktatás olyan átalakítása, amely önállóan gondolkodni és cselekedni képes, környezettudatos állampolgárok kinevelésére alkalmas.

• Elengedhetetlen a környezeti tudatosság elveinek minden elérhető módon való terjesztése: kis közösségek, közösségi hálózatok létrehozása, illetve az együttműködés minden (erőszakpolitikától és fajgyűlölettől mentes) hasonló célú szervezettel, közös részvétel minden figyelemfelkeltő akcióban és tiltakozó megmozdulásban.

• Messzemenően támogatni kell minden olyan életmódkísérletet (ökofaluk, önsegélyező és szívességkörök), amely valamilyen módon törekszik az ember és ember közötti, ill. az ember és a természet közötti harmónia helyreállítására. Ez a tevékenység önerősítő és egyre szélesedő mozgalommá válhat.

• Ezeknek a törekvéseknek egy részét a ma működő kapitalista rendszer (határtalan rugalmassága folytán) ki fogja sajátítani, s a társadalmi feszültségek levezetőjeként fogja integrálni.

• Mégsincs más lehetőségünk. A mai világban felgyülemlett iszonyatos haditechnika mellett egyetlen felelősen gondolkodó ember sem akarhatja a világunkat feszítő ellentmondások pattanásig való kiéleződését és a konfliktusok erőszakos megoldását. Ilyen kimenetel tragikus mértékben gyorsíthatná a környezet pusztulását és csökkentené az emberiség fennmaradásának esélyeit. Cselekvésünket vezérelheti a meggyőződés: ahogyan eddig még minden új társadalmi formáció a régi méhében született, úgy egy új, elkövetkezendő igazságosabb és harmonikusabb rend is megszülethet a korunkban adott viszonyok keretein belül. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az átmenet ezúttal békés úton legyen megvalósítható.

Budapest, 2001. október